Kimeneti perifériák jellemzése
Perifériának nevezzük a számítógép központi egységéhez kívülről csatlakozó eszközöket, melyek az adatok ki- vagy bevitelét, illetve megjelenítését szolgálják.
A felhasználók a számítógéppel végzett munkájuk során kizárólag a perifériákon keresztül kommunikálnak a számítógéppel. A perifériákat funkciójuk szerint három csoportra oszthatjuk:
a) Bemeneti egységeknek (input perifériák) nevezzük azokat a perifériákat, amelyek kizárólag a számítógépbe történő adatbevitelt biztosítják. Az információ a külvilág felől a számítógép központi egysége felé áramlik.
b) Kimeneti egységek (output perifériák): Láthatóvá/hallhatóvá teszik az ember számára az információ feldolgozás eredményét (mikroprocesszor által feldolgozott adatok megjelenítése).
c) A ki- és bemeneti egységek kétirányú adatcserére képesek. Ide soroljuk a háttértárakat is, melyekkel jelentőségük miatt külön fejezetben foglalkozunk, valamint az egyéb adatcseréhez szükséges eszközöket.
Kimeneti perifériák
1. Monitor
A legfontosabb kimeneti eszköz a monitor. Korábban többféle szabvány alapján gyártott típus létezett, de mára a VGA rendszerű monitorok az egyeduralkodók. A monitoron megjelenő képek képpontokból (pixel) állnak. A monitor minősége a megjelenített képpontok sűrűségétől és méretétől függ. A monitorokat több szempont alapján is csoportosíthatjuk.
1.1. A képmegjelenítés elve szerint
1. katódsugárcsöves,
2. folyadékkristályos,
3. gázplazmás.
1.1.1. A legelterjedtebb a katódsugárcsöves (CRT: Cathode Ray Tube) monitor, melyben egy elektronsugarat lőnek ki a képernyő fényporral bevont hátsó falára. Az elektronsugár másodpercenként legalább 50-szer befutja a képernyőt.
Előnye:
ˇ kiforrott gyártástechnika
ˇ alacsony ár
Hátránya:
ˇ nagy súly
ˇ nagy kiterjedés
ˇ hordozható számítógépekbe nem építhetők be
ˇ nagy energiafogyasztásúak
ˇ működési elvükből adódóan villódznak
Pl.: a hagyományos TV
A színes monitorban színkeverést alkalmaznak. Ez abból áll, hogy a piros, zöld, és kék színt egy pontban (legalábbis nagyon közel) hozzák létre, így a szemünk összekeveri ezeket. A keverékből lesz a monitor által megjelenített barna, vagy narancssárga szín. A színes CRT monitorok ehhez három elektronágyút, és háromféle fényport alkalmaznak.
1.1.2. A monitorok másik típusa folyadékkristályos (LCD: Liquid Crystal Display) technológiával működik. Első változataikat hordozható számítógépeken - laptopokon, notebookokon - alkalmazták, de ma már számtalan asztali típus is létezik.
Előnye:
ˇ vékonyságukból adódó kis helyigény
ˇ alacsony energiafelhasználás
ˇ stabilabb (nem villódzik)
ˇ élesebb kép
Hátránya:
ˇ kötött képfelbontás
ˇ magasabb ár
ˇ élvezhetősége függ a nézés irányától
Pl.: kvarcóra, laptop, kamera, telefon (kijelzők)
A kötött képfelbontás azt jelenti, hogy az LCD monitorok, a katódsugaras monitorokkal ellentétben, csak egyféle - például 800x600 vagy 1024x768 képpont - méretű kép jó minőségű megjelenítésére alkalmasak. Más felbontások használata esetén a képminőség romolhat.
A működési elv a következő: minden képponthoz egy-egy (színesnél 3-3) folyadékkristály, és vezérlő tranzisztor tartozik. Ez a ráadott feszültségtől függően átengedi a hátsó megvilágítást, vagy nem. (Teljesen pontosan a folyadékkristály mindig átengedi a fényt, de különböző irányban polarizálja. Ha ez elé polárszűrőt teszünk, amely a két irány közül az egyik számára átlátszó csak, akkor sötét, vagy világos lesz a képpont a vezérlésnek megfelelően.) A monitor mérete akár nagyon nagy is lehet.
1.1.3. Az LCD technika továbbfejlesztésével megjelentek az úgynevezett TFT (Thin Film Transistor) technológiával készült kijelzők. Minden egyes képpontnak egy-egy tranzisztor felel meg.
Előnyük az LCD monitorokkal szemben, hogy a katódsugárcsöves monitorokhoz hasonló jó képminőséget garantálnak. Grafikus alkalmazások futtatására, mozgóképek szerkesztésére az LCD helyett TFT kijelzőt érdemes választani.
1.1.4. A legkevésbé ismert típus a gázplazmás (PDP) monitor. 1964 óta létezik, de gyártási költségei miatt a CRT terjedt el. Az elv az, hogy minden képpontban egy-egy kis neoncső van, neon vagy xenon gázzal töltve, amely a ráadott feszültség hatására világít. Nagyon fontos különbség az eddigiekhez képest, hogy itt nem felvillanásról van szó, hanem folyamatos működésről, amelynek során a fényerő és a szín képpontonként állítható. Ennek köszönhetően a monitor képe rezgés- és villódzásmentes, nézése egyáltalán nem fárasztó. A monitorban a gázok a bennük lévő mozgó elektronok hatására fényt bocsátanak ki. A mai ilyen kijelzőkben ionizált neon- vagy argongázt zárnak két olyan üveglap közé, melyekbe vízszintesen és függőlegesen vezetékek vannak beágyazva. Ezen vezetékek metszéspontjai határozzák meg a fényt kibocsátó képpontokat.
Pl.: Plazma TV
1.2. A megjelenített kép típusa szerint
ˇ alfanumerikus,
ˇ grafikus.
Az alfanumerikus monitorok képernyőjén 25 sorban soronként 80 karakter volt megjeleníthető, és csak a karakterek helyei voltak megcímezhetők. Az ilyen monitorok kis memóriaigénnyel rendelkeztek.
A grafikus monitorok már bonyolult ábrák, képek megjelenítésére is képesek, mert ezeknél a tárolás és megjelenítés képpontonként történt. Nagy memóriaigény jellemzi őket. Red, Green, Blue additív (összegző) színkeverési elvnek megfelelően három alapszínből állítják elő a képpontok színét. Az alapszínek teljes hiánya jelenti a feketét, ha minden színt felhasználunk, pedig a fehéret.
Monitorok jellemző tulajdonságai:
1. A monitor mérete (képátló) szerint
A
monitor méretét a képátló hüvelykben (inch;
coll, ami kb.
Vásárláskor az emberek nagy része ezt az adatot figyeli. CRT-ben a 21”-es már nagynak számít, LCD-nél, és PDP-nél már bőven átlépték a 100”-et. (Ez utóbbi természetesen TV, vagy házi mozi.)
2. A felbontóképesség (élesség) és a megjelenített színek száma (színmélység) szerint
A
minőség jellemzői:
1. Felbontás: a monitor által megjeleníthető pixelek száma (szorzatként áll össze: 1 képernyő-sorban található képpontok számának és a képernyősorok számának szorzata).
Megadása: oszlopok száma x sorok száma. Ajánlott felbontások a képátló függvényében, 4:3-as képerányban:
Képarány: A kijelző oldalhosszúságainak aránya. 5:4-től 16:9-ig terjed. A legáltalánosabb a 4:3-hoz arány, szélesvásznú képernyőnél pedig a 16:9-hez. Ma már kaphatóak 16:10-es képarányú monitorok is.
2. Színhasználat (színmélység): 16 szín, 256 szín, High Color, True Color
Az alábbiakban látható táblázat a korábban használt képernyőrendszerek jellemzőit foglalja össze.
Minél
kisebb két szomszédos képpont közti távolság, jobb a felbontás, annál
élesebb a kép. Általában 0,21-
A képélessége nemcsak a monitor felbontásától függ, fontos a monitort meghajtó videokártya által támogatott felbontás, a hardver tervezés, a gyártási minőség.
A következő táblázatban a napjainkban használatos képernyőtípusok jellemzői láthatóak.
3. Képfrissítési frekvencia: egy teljes képernyőnyi kép megjelenítéséhez ismétlődően pásztázni kell az elektronsugarakkal a képernyőn. Megmutatja, hogy másodpercenként hányszor rajzolja meg az elektronsugár a képet: 60,70, … 85 Hz (minimum 50 kép/sec, hogy ne villogjon) Az alacsonyabb frekvenciának egészségügyi következménye lehet (fejfájás, szemkárosodás), ezért javasolt 70 Hz-nél magasabb frekvencián használni monitorunkat. Ez az adat a CRT monitorok esetében fontos. (pl.: parázsló végű bottal való rajzolás a sötétben)
4. CRT monitoroknál
lehet találkozni a következő kifejezésekkel: NI:
non-interlaced, I:
interlaced Az utóbbi azt jelenti, hogy a képfrissítéskor először a
páros, azután a páratlan sorokat frissíti, ilyet lehetőleg ne vegyünk,
mert ez is zavarja a szemet. Az NI természetesen ennek az ellentéte,
vagyis ajánlott.
5. LR (Low
Radiation, alacsony sugárzás): A működési elvből adódóan a CRT
monitorokon láthatjuk ezt a jelzést. Ez annyit jelent, hogy viszonylag
kevés sugárzás éri szemünket. Az első monitorok még elég nagy káros
sugárzást bocsátottak ki. A kilencvenes évek végétől ez a hátrány
teljesen megszűnt.
6. Kontraszt: A részletgazdagságot jellemző tulajdonság (250–1000:1). A plazma képernyők akár a 10000:1 kontrasztot is produkálnak! Ez az érték az LCD monitoroknál a legrosszabb.
7. Válaszidő: LCD
paneles monitorok jellemzője, ezredmásodpercben (milli-secundum) mért
időegység. Azt az időt jelöli, amennyi ahhoz kell, hogy egy képpont
színe megváltozzon. A lassú válaszidő (12ms-nál hosszabb) akkor lehet
zavaró, ha a monitoron gyors mozgásokat kell megjeleníteni. Ez is csak
az LCD-nél kicsi, a CRT, vagy PDP monitorok olyan gyorsak, hogy ezt az
adatot nem is használják.
8. Fényerő: A
monitor fényességét jellemzi. (Milyen fényes az elektronok felvillanása
(CRT), milyen erős, fényes a háttérvilágítás (LCD).) (Például: 250 cd/m2 egy
átlagos érték)
9. Látószög: Az
a paraméter, mely megadja, hogy a monitor milyen szögből látható.
Általában két adattal jellemzik, az első a horizontális (szélesség),
második a vertikális (magasság) adat. Például: H:160°/V:150°. Ez az
érték plazma monitornál a legjobb, és LCD-nél a legrosszabb.
10. Optimális
felbontás: Szintén
LCD panellel szerelt monitorok tulajdonsága. Azt a felbontást jelöli,
amelynél az LCD panel minden tranzisztorához egy pixel tartozik. Ez a
felbontás egyben az ilyen monitorok maximális felbontása is.
A monitor alapvetően két csatlakozóval rendelkezik: az egyik csatlakozását a videovezérlőkártya teszi lehetővé a számítógép felé; a másik csatlakozója az áramfelvételre szolgál. Az áramot vagy közvetlenül a hálózatból vagy a számítógépből kapja. Az utóbbi esetben a számítógép kikapcsolásával a monitort is automatikusan kikapcsoljuk.
A
monitorokat videó kártyák vezérlik. A processzor küldi el a
megjelenítendő képet a kártyának, és a kártya teszi a monitor számára
végrehajthatóvá a parancsot. A képpel kapcsolatos műveletek komoly
számítási igénnyel rendelkeznek, ezért a jobb kártyákon külön grafikus
processzor (GPU), és jelentős memória (64 MB‑1 GB) van. Az
első igazán jó minőségű kártyák a VGA kártyák voltak. Bár ma már a VGA
elavult, nem is kapható, a kártyákat még mindig VGA kártyáknak hívják.
A monitor a kártyához 3 módon kapcsolódhat: analóg, digitális, vagy a
legújabb HDMI (High-Definition Multimedia Interface) csatlakozással,
ami mellőz minden tömörítést, és más adatvesztéssel járó műveletet, és
lehetőleg az érintetlen digitális jellel vezérli a digitális monitort.
Ez a jelenleg elérhető legjobb minőségű vezérlés.
Grafikuskártya
Jó minőségű szöveg, kép megjelenítése, videó lejátszása a monitoron. A videokártya tartalmazza azt az elektronikát, amely a monitort illeszti számítógépünkhöz. A kártya paraméterei (típusa) meghatározzák azt a monitortípust, melyet használnunk kell, ha a kártyánk képességeit ki akarjuk használni.
A monitorokon megjelenő képet a számítógépbe épített grafikuskártya állítja elő. A választható képfelbontás és a színmélység nagyban függ a grafikuskártya tudásától.
A kártya egyik jellemző adata, hogy mekkora méretű videomemóriát tartalmaz. Ennek nagysága határozza meg, hogy egy adott felbontás mellett maximálisan hány színt jeleníthetünk meg egyszerre. Mivel minden egyes képpontnak más és más lehet a színe, ezért külön kell tárolni. Az alábbi táblázatban a legjellemzőbb színmélység értékeket soroltuk fel.
A videokártya a legtöbb esetben valamelyik bővítő helyen található, de vannak olyan PC-k, amelyekben a videokártya-elektronika az alaplapra van integrálva. A kép megjelenítéséhez a CPU információt küld a videokártyának, ami azt továbbítja a monitornak. Sok esetben a videokártya a számításigényes műveleteket (pl. 3D grafika létrehozásakor) maga végzi el.
2. Nyomtató
A nyomtató (printer) a legegyszerűbb eszköz arra, hogy munkánk eredményét papíron is viszontláthassuk.
Kiviteli egységek, amelyek feladata az információ (szöveg, rajz, grafikon, stb.) általában papírra való rögzítése az ember által olvasható formában.
Az írógép előre felmaratott karaktermatricák segítségével ír, a nyomtató pontokból rakja össze az ábrázolni kívánt alakzatot, amelynek több előnye is van. Nincs kötött karakterkészlet, pontokból nem csak számokat, betűket, írás- és műveleti jeleket (karakterek) lehet előállítani, hanem tetszőlegesen bonyolult alakzatokat is (grafikák, diagramok).
Lassú perifériák (de sokkal gyorsabb, mint egy jó gyorsíró vagy gépíró ember).
Jellemzői:
ˇ felbontás (dpi=inchenként hány képpont megjelenítésére alkalmas)
ˇ gyorsaság (sor/perc;
lap/perc)
A nyomtatókat több ismérv alapján csoportosíthatjuk.
Az alkalmazott technika szerint beszélhetünk:
ˇ ütő (írófej hozzáér a papírhoz -> több példányos nyomtatványok)
ˇ nem ütő nyomtatókról (a papír érintése nélkül jön létre a nyomtatott kép).
A karakterek megjelenítési módja szerint a nyomtató lehet:
ˇ teljes karaktert író és
ˇ pontokat író (raszteres).
Működési elv szerint:
ˇ tűs (mátrix) nyomtatók
ˇ tintasugaras nyomtatók
ˇ lézer nyomtatók
ˇ hő nyomtatók
Szükséges
tartozékok:
ˇ Festékszalag, festékpatron vagy festék kazetta
ˇ csatlakozó kábelek (vásárláskor nem mindig adnak)
o hálózathoz (220 V vagy 110 V)
o számítógéphez (csatlakozás módja: párhuzamos portra vagy újabban USB portra) az adatforgalom (kinyomtatandó dokumentumhoz szükséges adatok) ezen zajlik
ˇ magyar nyelvű gépkönyv (telepítési, kezelési útmutató)
A nyomtatott kép minőségét az egységnyi nyomtatási területre eső képpontok maximális száma, azaz a képfelbontás határozza meg, melynek mértékegysége a DPI (Dot Per Inch). Jó minőségű nyomtatáshoz minimum 300 dpi felbontást kell használnunk.
A nyomtatási sebességet a CPS (Character Per Seconds) vagy a lap/perc mértékegységekkel mérhetjük. A CPS az egy másodperc alatt kinyomtatható karakterek, míg a lap/perc az egy perc alatt kinyomtatható lapok mennyiségét jelenti.
Az alábbiakban a három legelterjedtebb nyomtatótípus, a mátrix, a tintasugaras és a lézernyomtató tulajdonságait tekintjük át.
2.1. A mátrixnyomtató a legrégebbi, ma is forgalomban lévő típus. Működése a klasszikus, tintaszalagos írógéphez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a mátrixnyomtató az írásjelek képét az írófejében elhelyezkedő tűk (9, 18 vagy 24 darab) segítségével pontokból alakítja ki. A tűk mágneses tér hatására mozdulnak ki, és rugóerő húzza vissza a helyükre. A kilökött tű a papír előtt kifeszített festékszalagra ütve hozza létre a papíron a karakter vagy ábra egy-egy pontját. Előnye, hogy indigós papírra egyetlen nyomtatási menetben több példányban is nyomtathatunk, így például a számlanyomtatás terén nehezen nélkülözhető.
Minőség:
ˇ 5 tű esetén durva nyomat,
ˇ 9 tű - NLQ (Near Letter Quality) közel levél,
ˇ 18-24 tű - LQ (Letter Quality) levél minőség, a tűk (1/72 inch átmérőjű) egy vagy több oszlopban elhelyezve vannak.
Sebesség:
ˇ 1-10 karakter/perc (jóval lassabban nyomtat NLQ módban, hiszen itt minden soron többször megy végig),
ˇ 1-5 lap/perc
Előny:
ˇ egyedül ez alkalmas indigós papírral egyszerre több példány nyomtatására (így talán sosem szűnik meg a gyártása)
ˇ alkalmas leporellós papírok használatára (számlák, bizonylatok)
ˇ nyomtatási költsége az összes nyomtató közül a legalacsonyabb
Hátrány:
ˇ kis nyomtatási sebesség
ˇ nyomtatása nem egyenletes, erősen befolyásolja a festékszalag állapota (NLQ módban is messze van a nyomdai minőségtől)
ˇ minőségi nyomtatásra nem képes
ˇ működése eléggé zajos (még a legjobb mechanikával rendelkezőké is)
2.2. A tintasugaras nyomtató tulajdonképpen a mátrixnyomtató továbbfejlesztése. Nyomtatáskor egy kisméretű tintaágyú (fúvóka) egy festékpatronból mikroszkopikus méretű tintacseppeket lő a papírra. A festékporlasztást az egyes típusok különböző módon - gőzbuborékok segítségével vagy elektrosztatikusan (piezoelektromos kristályok segítségével) - valósítják meg. Egy-egy karaktert sokkal több pontból alakítanak ki, mint a mátrixnyomtatók, és rendkívül csendesek.
A tintasugaras nyomtatók mai változatai már nyomtatvány szintű írásképet adnak, egyes színes típusok pedig speciális papíron fotó-realisztikus minőség előállítására is képesek. Elsősorban otthon vagy kisebb irodákban használják jó minőségű nyomtatványok készítésére.
Minőség:
ˇ a cseppmérettől,
ˇ a cseppek elhelyezkedésének sűrűségétől,
ˇ a célba jutás pontosságától,
ˇ a tinta mennyire folyik szét,
ˇ a színkeverés milyenségétől függ.
600 dpi (dot per inch, pont/inch) vagy felette (elmosódás és színkeverési hibák eltűnnek)
Ez a nyomtatótípus már-már nyomdai minőségre is képes (jobb minőség, de drágább is).
Sebesség:
ˇ 1-2, 8-10, ... 20-25 lap/perc (a tinta a nyomtatás jellegétől függően 100-2000 oldalra elegendő)
Előny:
ˇ halk működés
ˇ nyomtatási képe szép (vannak fotónyomtatók is speciális fotópapírokra)
ˇ alacsony beszerzési ár
Hátrány:
ˇ egyszerre csak egy példány nyomtatható (nagy mennyiségű nyomtatásra nem alkalmas)
ˇ viszonylag lassú, különösen jó minőségű fotók nyomtatásánál
ˇ egy lap nyomtatási költsége magas lehet (speciális tinta, telített színeket tartalmazó ábrák esetében - gyors fogyás – drága patron)
ˇ nem rendszeres használat esetén a tinta beszáradhat
2.3. A lézernyomtató működési elve a fénymásolókhoz hasonlítható. Egy speciális, fényérzékeny anyaggal bevont, elektromosan feltöltött hengerre lézer rajzolja fel a nyomtatandó képet.
A
lézerpásztázott helyeken a henger elektrosztatikus töltést kap, így
amikor érintkezésbe kerül a festékport tartalmazó rekesszel, a festék
feltapad a hengerre. A hengerről gördítéssel kerül át a kép a papírra,
majd a nyomtató magas hőmérsékletű (
A lézernyomtatót leginkább irodákban használják, mivel gyorsan, jó minőségben képes nyomtatni. Egyes típusai tömeges nyomtatásra is kiválóan alkalmasak.
Minőség:
ˇ minimum 600 dpi felbontásúak (legalább 2M saját memória kell a képtároláshoz)
ˇ színes
lézernyomtatók - ezekkel gyakorlatilag fotó minőségű képek állíthatók
elő
Sebesség:
ˇ működési elve miatt az első lap lassabban készül
ˇ független a nyomtatandó anyag jellegétől (szöveg, rajz)
ˇ 4-6 lap/perc ... 24-36 lap/perc
Előny:
ˇ halk működés
ˇ nyomtatási képe nagyon szép
ˇ minőségben és sebességben a legjobb nyomtatók
ˇ több példány nyomtatására gazdaságosabb
ˇ egy lap nyomtatási költsége alacsonyabb a festéksugarasnál
ˇ csekknyomtatásra, közüzemi számlák készítésére, stb. is használható (nem kenődik)
ˇ hálózatba köthetők
ˇ leporellóra dolgozó (akár több száz lap percenként)
Hátrány:
ˇ egyszerre csak egy példány nyomtatható
ˇ magasabb beszerzési ár
2.4. A hőnyomtatóban nincs festék. A festéket a papír tartalmazza, mely hő hatására válik láthatóvá. Pl.: faxkészülékek, parkolóórák. Olcsóak ugyan, de fontos tudni, hogy a nyomat tartalma viszonylag gyorsan elhalványul, amit az erős fény, ill. a hőhatás gyorsít.
2.5. Multifunkciós
nyomtatók: Egy irodában
szükséges lehet a nyomtató mellett fax, lapolvasó,
fénymásoló, esetleg modem is.
Vannak olyan eszközök, amelyek egy készülékben egyesítik ezeket a
funkciókat vagy ezek egy részét, ezeket nevezik multifunkciósnak.
3. Plotter (Rajzgép)
A plotter, más néven rajzgép, speciális, nagyméretű műszaki rajzok, vonalas ábrák, térképek, diagramok előállítására alkalmas eszköz, ezért főleg mérnöki irodák használják. Egy íróhegyet vezet a papíron. A plotter működése eltér az eddig megismert elvektől, két egymásra merőleges sínen mozgó tollal, ceruzával rajzolja meg a képet. (eredő erő)
Grafikai alkalmazásként késsel dolgozik (matricák, dekorációk).
Az újabb tintasugaras plotterek inkább speciális, nagyméretű nyomtatónak tekinthetők.
A síkplotterek esetén a toll egy asztal felett mindkét irányban mozoghat. A doplotterek esetén egyik irányú mozgást a toll, a másik irányút pedig a papír végzi.
4. Hangszóró, fejhallgató
Az audio anyagok meghallgatásához szükségünk van hangszórókra (vagy fejhallgatóra, ha nem akarunk másokat is zavarni).
Ha a hangszórócsomag erősítő részt is tartalmaz (általában az egyik hangszóró dobozába építve), akkor aktív hangfalról beszélünk. Az aktív hangfal állhat 2-3 hangszóróból (sztereó), 5-8 hangszóróból (DVD filmek lejátszására). Ilyenkor természetesen szükség van a hangfalakat kiszolgáló megfelelő minőségű hangkártyára is.
A hangfalak néha felszerelhetők a monitorra, sőt néha beépítik a monitorba.
3. c) Ki- és bemeneti egységek
1. Érintőképernyő
A ki- és bemeneti egységek kétirányú adatcserére képesek. Ide soroljuk a háttértárakat is, melyekkel jelentőségük miatt külön fejezetben foglalkozunk, valamint az egyéb adatcseréhez szükséges eszközöket. A továbbiakban néhány ilyen típusú perifériát ismertetünk.
A ki- és bemeneti eszközök klasszikus példája az úgynevezett érintőképernyő (touch screen). Az érintőképernyő egy számítógép monitorához hasonló eszköz, melynek segítségével a rajta megjelenő parancsokat és funkciókat érintéssel választhatjuk ki.
Az érintőképernyő ultrahang vagy nagyfrekvenciás jelek segítségével érzékeli, hogy a képernyő elé helyezett átlátszó, üveg vagy műanyag réteget a felhasználó hol érinti meg.
Az egeres kattintásnak ujjunkkal végzett kettős koppintás felel meg. Ezt a technológiát többek között információs pultok esetében alkalmazzák.
2. Modem és hálózati csatoló
A telefonos modem (modulátor-demodulátor) kétirányú adatátvitelt tesz lehetővé hagyományos telefonvonalon keresztül. Ezeket az eszközöket elsősorban az internetre történő csatlakozásra, faxok küldésére és fogadására, valamint különféle banki szolgáltatások igénybevételére használják.
A telefonhálózatok új generációja az ISDN, melyhez speciális végberendezéssel csatlakozhatunk. Az ISDN hálózaton a fentiekben ismertetett műveleteket nagyobb sebességgel végezhetjük el a digitális technikának köszönhetően.
A munkahelyek helyi számítógépes hálózatához hálózati csatolókártyával csatlakozhatunk. A hálózati csatolókártyák legfőbb jellemzője az adatátviteli sebesség. Adatátviteli sebesség alatt az időegység alatt átvitt bitek számát értjük, melyet bit/s-ban mérünk. Az átvitelt jellemezhetjük a felhasznált jel értékében 1 másodperc alatt bekövetkezett változások számával is, amit jelzési sebességnek, vagy közismert néven baudnak nevezünk.
A hálózati kártyák ismertebb típusai az Ethernet és a Token Ring rendszerű eszközök. Az elterjedtebb Ethernet hálózati eszközök 10 vagy 100 Mbit/sec, míg a Token Ringek maximum 32 Mbit/sec átviteli sebességet biztosítanak.
3. Multimédiás ki- és bemeneti egységek
Napjainkban egyre elterjedtebbek a multimédiás alkalmazások, melyek használata elképzelhetetlen lenne speciális ki- és bemeneti egységek nélkül. Tekintsük át a legelterjedtebb ilyen típusú eszközöket.
Napjainkban a számítógépek többsége rendelkezik hangkártyával. A hangkártyák általában legalább négy funkciót töltenek be.
- Szintetizátorhoz hasonlatos módon hangot generálnak. (Szintetizátor)
- Egy hullámtábla segítségével MIDI-formátumban megírt fájlokból zenei hangokat állítanak elő. Ekkor a hangkártya fejlettségétől függően életszerűbb zenei hangokat generálnak. (MIDI interfész)
- Mikrofonból vagy más analóg hangforrásból jövő jelet digitalizálnak. (A/D konverter)
- Digitális jelekből (fájlokból) állítanak elő analóg hangokat. (D/A konverter)
A képdigitalizáló (capture) kártya külső képforrásból - például videomagnóról vagy -kameráról - érkező kép és hang digitális rögzítésére alkalmas. Egyik fajtája a tv tuneres capture kártya, amely televízióadás vételére is alkalmas.
