Kommunikáció - az információ, vagy az üzenet átvitele az egyik helyről a másikra
A kommunikációhoz az alábbi fő elemek szükségesek:
• adó - a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén
• vevő - a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra
• összeköttetés - az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet
Zaj: a közleményhez keveredő, zavaró jel. Minden olyan jelet, ami nem része az információnak, zajnak tekintünk.
Zaj
elleni védekezés:
Redundancia:
- sebesség: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége volt. Később ezt a vonat és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektromos és optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális értéket, azaz a fény sebességét.
- hatótávolság: az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot.
- adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé. Az elektronikus eszközökön átvihető üzenet mennyisége is korlátozott.
A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be.
- adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő hányadosával definiált mennyiség. A kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfontosabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját és viszont.
- A résztvevők száma szerint
o Két
ember közötti kommunikáció
A közvetlen emberi kommunikáció során általában személyes
kontaktus alakul ki a résztvevők között, akik így könnyebben és
biztosabban dolgozhatják ki a viszonyulási stratégiájukat.
o Tömegkommunikáció
§ a
befogadók földrajzilag szétszórtan helyezkedhetnek el
§ számolni
kell bizonyos kulturális különbségekkel
§ a
sokaság heterogén összetétele miatt nem lehet szó szervezettségről,
csupán egy laza kohézió köti össze a résztvevőket
- Az üzenet kódolásának jellege szerint
o Verbális
kommunikáció
A verbális kommunikáció alapja a nyelv, eszközei a beszéd és az
írás.
o Nem
verbális kommunikáció
A nem verbális kommunikáció eszközei látszólag
csak másodlagos, kiegészítő kommunikációs eszközök, valójában a
verbális kommunikáció eszközeivel egyenértékűek:
§ mimika
§ tekintet
§ mozgásos
kommunikáció
§ gesztusok
§ testtartás
§ kulturális
szignálok
§ írásjelek
- A
közvetítő csatorna szerint
o Primer
csatorna
üzenet közvetítésében nem vesz részt egyetlen technikai eszköz sem (az
üzenettovábbító közeg csupán a levegő).
o Szekunder
csatorna
a
közlőnek vagy a befogadónak valamilyen technikai eszközre van szüksége
ahhoz, hogy a kommunikációs interakció létrejöjjön. A szekunder
csatorna esetében a kommunikációs aktus résztvevői többnyire térben és
időben is távol vannak egymástól (tipikus szekunder csatorna: újság,
plakát).
o Tercier
csatorna
mind
a közlő, mind a befogadó technikai eszközt vesz igénybe az üzenet
továbbításához, illetve fogadásához (tipikus tercier csatorna:
televízió, rádió, telefon, számítógép).